Fogyatékossággal Élőket Támogató Szakmai Közösség honlapja
Kezdőoldal
Hírek
Cél, feladat
Beszámolók
Éves programok
Oktatás
Linkek
Galéria
Elérhetőség
Fogyatékossággal élők |
Akadálymentesség |
Hallássérültek |
Látássérültek |
Értelmi fogyatékossággal élő |
Pszichoszociális fogyatékossággal élő |
Mozgássérültek |
Autista |
DISZ(harmónia) |
Beszéd- és nyelvi zavarral élő emberek segítése |
||
|
Napjainkban gyakran van példa arra, hogy egy többségi iskolában tanító tanár egy igen nehéz pedagógiai döntéssel szembesül: vállalja-e tanítványai között egy látássérült / hallássérült / autista tanuló oktatását? Talán nincs is választása, mert a feladatot egyszerűen csak rá bízták, esetleg előzetes megkérdezése nélkül. Ekkor nyilván tele van bizonytalansággal, aggodalommal, vajon képes lesz-e megfelelni ennek az igazán nagy kihívásnak. Sérültek oktatásáról bizonyára nem tanítottak semmit a főiskolán vagy egyetemen. Átlagos, úgynevezett "normális gyerekek" tanítására képezték. A "másfajta" gyermekekről csak keveset hallhatott, és ez nem a tanár hibája. Átlagos tanulók persze a valóságban nincsenek is. Bizonyos értelemben mindannyian sajátos nevelési igényűek, csak erről nem veszünk tudomást. Különbözőképpen tehetségesek, együttműködőek vagy beilleszkedési zavarral küzdők, szorongók vagy nyíltak. Vajon a napi oktatási rutinon túl tudunk-e vagy megtanultunk-e ügyelni a különbözőségre? Birtokunkban lévő oktatási technikáink, nevelési eszközeink alkalmazkodnak-e a gyermekek egyéni igényeihez? A pedagógus lehetséges válaszai erre éppoly eltérőek, mint mi mindannyian: empatikusak vagy közömbösek, kreatívak vagy rigidek. A másság problémája most azonban a szokottnál is súlyosabb. A vakság vagy aliglátás / siketség / nagyothallás alapvetően megváltoztatja egy gyermek egész személyiségfejlődését. A külvilágról alkotott benyomásokat, a megszerezhető információkat, a fogalmak belső tartalmát, a helyváltoztatás, az önállóság szabadságfokát. Sok mindent tudatosan kell megtanítani számukra, amit a többi gyermek spontán sajátít el környezete utánzása révén. Önállóan tisztálkodni, kulturáltan étkezni vagy megtalálni a saját padot az osztály állandóan változó tárgyi környezetében. Nehézséget okozhat eljutni a tornaterembe vagy a szünet zajában megtalálni egy konkrét személyt. Ezek mind felvetik a kérdést: vajon lehetséges-e egyáltalán együtt nevelni, fejleszteni többségi iskolában látó és vak vagy siket és nagyothalló gyermekeket? Van-e ennek ma Magyarországon reális esélye, főként jó-e ez valakinek? Az integráció kontra szegregáció vitája a pedagógusok minden rétegét megérinti. Megosztja a tanítókat, tanárokat éppúgy, mint a gyógypedagógusokat. A sérült gyerekek és fiatalok sajátos nevelési igényeit csak ez a két oktatási forma együtt tudja jól szolgálni: az integráció és a szegregáció; tehát az inklúzív oktatási forma. Röviden és leegyszerűsítve: olyan helyzetekben, ahol indokolt, érdemes külön figyelmet fordítani a tananyag elsajátításában való segítésre, melyekben nem szükséges, ott igenis tanuljon együtt haladva diáktársaival a látássérült is. A gyermekek, a család, a helyi pedagógiai feltételek együttes értékelése adhat alapot a jó döntéshez, az esetleges változtatáshoz. Ma Magyarországon a súlyos fokban fogyatékossággal élő általános iskolások 2/3-a speciális intézményekben tanul. 1/3-uk országszerte látókkal együtt nevelkedik, természetesen változó sikerrel. A gimnazisták és egyetemisták mindegyike hagyományosan többségi iskolákban tanul. Az egyetemi és főiskolai képzésben résztvevő diákok különösen nehéz helyzetben vannak, a gyakorlati tapasztalatok szerint igen nagy a szóródás. Van aki kénytelen a "túlélésre" apellálni, hiszen az egyetemi oktatás nincs berendezkedve a fogyatékos hallgatók fogadására - sem adott, már rég bevált módszerei miatt (különböző előadások más-más helyszínen, követelményrendszerrel, oktatói elvvel működnek). ahány egyetem, annyi szokás: van ahol a gyakorlatban is működik a fogyatékosügyi koordinátori rendszer, van ahol csupán "papíron" létezik, mert a törvény előírta, de az oktatási intézmény berendezkedése túlzott beilleszkedési nehézséget okoz a fogyatékos diáknak. Milyen eszközei vannak a fogyatékossággal élőnek, milyen technikákkal tanulhatnak, sajátíthatják el könnyebben a tananyagot? Hogyan tudja az adott pedagógus ezt a folyamatot segíteni? Minimális feltételek esetén úgy, hogy ő maga is megismerkedik a segítő technológia alapjaival. Anyagunkkal ezen alapokhoz kívánunk segítséget nyújtani úgy, hogy az előforduló sajátosságokat, speciális életviteli, informatikai segítségeket próbáljuk megismertetni a pedagógus kollégákkal.
|
|||